Benned van a Férfi és a Nő
EGYség
Megtanulod legyőzni a távolságot,
a hiányt, a félelmet és a haragot.
Megtanulod elengedni a büszkeséget,
nem követelni a választ.
Megtanulod elengedni az intrikát
és a befolyást a füled mellett.
Megtanulod áthidalni a mélységet
és méltósággal viselni a magasságot.
Legyőzöd a fájdalmat, tűröd az időt.
Legyőzöd a kétséget, visszaveszed a hitet.
Legyőzöd az irigységet, az önzést.
Legyőzöd önmagad, mélységes nyugalomba
ringatva a lelked, és tűrsz még egy kicsit.
Emelkedsz egyre feljebb, a sötéből a fénybe,
nap mint nap csak egy pici győzelmet aratva.
Tanulva, hogyan kell igaznak lenni,
hogyan kell szeretni, hogyan kell élni.
Tanulva a másikat, aki a te fél-elmed.
Elengedsz és kimondasz, zokogsz és
elfogadsz. Megtanulod szeretni magadat,
és magadban őt. Nem vársz el, nem kérsz,
nem akarsz, nem rohansz előre.
Stabil vára vagy a szerelemnek és az időnek.
Amikor már nem várod, nem hiszed,
amikor már minden szakadt rongyát ledobta
a lelked,
amikor már tudod, hogy nélküle is egész vagy,
amikor már hiszed, hogy EGY vagy,
akkor lép ki az óceán a medréből,
akkor remeg meg a föld,
akkor suhan végig a szél,
akkor perzsel meg a tűz.
Van helye, van ideje, van oka.
Van otthona a lelkedben a lelkének.
Ő akkor adja a kezét a kezedbe,
mert megtanultad őt és ő megtanult téged.
Legyőzted őt és ő legyőzött téged.
Emelkedtél és ő emelkedett veled,
elengedted és ő könnyen tudott feléd szállni.
Kimondtad és ő értette.
Egész lett és egész lettél úgy is.
Most jött el az idő,
itt a hely. A hit hidatla át az időt és
a teret.
Most van itt az a perc, amit vártál és
én vártam.
Legyen a KÉTségből EGYség.
Legyen úgy, ahogy megírtuk MAGunknak.
Eszter
2014. július 23.
EGY-Lélek
Zuhansz a mélybe, elengedve a korlátaidat,
Leomlottak a falak, a Torony nem véd többé,
Csupasz lélekkel engeded át magadat
a Mindennek és az EGYnek.
Eddig tartott a fél-elem, jó volt üresnek lenni,
Nem hinni, nem szeretni,
Kerülni a fényt és mindazt, ami igaz,
Bezárni MAGadat önnön börtönödbe.
EGYetlen szó kellett csak, ami éppen akkor ott volt,
Szó, kép és érzés pontosan célba talált benned,
nincs többé az, ami eddig voltál,
mert már nem vagy EGYedül.
A szer-elem tud a legfélelmetesebb lenni,
mert meg-adást követel és fel-adást kényszerít,
Amikor két lélek összekapaszkodik a zűrzavaros világban,
vállalva azt, hogy együtt zuhanva összetörnek,
és főnixmadárként születnek újjá egymást formálva át.
Mert a szerelem és a halál egy és ugyanaz,
Mert amikor a két lélek összefonódik,
meghal a régi és megszületik az új,
feltétel nélkül, félelem nélkül, titkok nélkül,
egymás elé térdelve, meg-adva MAGukat az EGYségnek.
A szerelem nem fáj, csak a félelem fáj,
a zuhanás után nem számít már semmi,
a két lélek az új élet reggelén örökre
megtanul EGYnek lenni.
Eszter
2015. augusztus 1.
Arany és Kék
Vörös és Fekete
Tűz és Jég
A lelkünk valódi titka,
Az igaz, a szép,
Harcol egymással a tűz és a jég,
Tudjuk, mindez csak álca,
Felállítottuk a pajzsokat.
Király és királynő
Áll egymással szemben,
A szemünk beszél,
Ehhez nem kellenek szavak,
Mert minden szó csak hazugság lenne.
Körülöttünk a harcosok,
Nem hibáztatjuk őket, csak védenek,
Figyelik minden lépésünket,
Ahogy mozdulunk, ők is kivonják a kardjukat.
Sakktábla az élet,
Játszunk és sírunk egymásért,
Ha a szemedbe nézek,
Tudom, mi az igaz,
Ami igaz gyönyörű.
Szabadok vagyunk,
Tűzben, jégben születtünk,
A kardjaink szikráznak,
Összecsapunk és ölelkezünk.
A végső harcnak vége,
A megadás jött el most,
A feladás, hogy a lélek,
Mint száguldó vulkán-én törjön elő.
Ölelsz a tűzben,
A csókod édes, elgyengít,
Nincs több harag, félelem, fájdalom,
Az idő és a harcosaink leteszik a fegyvert.
Tűz és jég harca végül kioltja egymást,
A lemenő nap vöröse elmossa a feketét,
A kék ég simogat téged, amikor jössz,
Aranyba öltöztetem a lelkem.
Eléd lépek, érintelek,
Hagyod, a lelkedből kimossa
A könny a kétséget,
Tűzben születünk újjá,
Most, örökre.
Eszter
2016. április 1.
